A wentmorti gyerekek csinálják a legjobb bulikat, vagyis... Bocsánat, baráti összejöveteleket, ezért sem hagyhattam ki ezt, de nem mehetek be kíséret nélkül, az olyan snassz. Ezért is intézkedtem, a kíséretem meg nem volt más, mint a nagy Pókember fia, Benji, akit még nem tudok hova tenni. Jófiú, az biztos, nincs is azzal baj, nem lehet mindenki rossz, de azon nem tudok kiigazodni, hogy szereti a figyelmet, vagy sem. Olykor nem tűnik méltónak rá, máskor meg egészen ügyes, és beillene abba a közegbe, amit kap, máskor pedig átkozzák sokan, hogy ismerik. Én egyik véglethez sem tartozom, a kiismerés fázisban vagyok, így kíváncsi vagyok arra, hogy ez az este milyen lesz. Mindenki úgy tudja, hogy kis összejövetel, de ezek sosem kis összejövetelek, majdnem minden évfolyamból idejönnek, mert meg van engedve, ilyenkor egy emelet szinte teljesen le van foglalva, és csak azok vannak ott, akik erre a "kis" baráti társaság találkozóra jöttek. Én általában emiatt sem jövök el, mert vannak olyan emberek, akik nem jönnek el, vagy unalmasnak találom, de most mégiscsak rávettem magamat. Ez ma nagyban a kíváncsiságomnak köszönhető, de nem a buli miatt, hanem a Parker gyerek miatt, én nem ismertem az apját, sőt, de nagyon sokat lehetett róla hallani. Érdekel, hogy milyen a fia, és egyébként is, egészen jó beszélő viszonyban vagyunk. Talán a mai nap után még jobban leszünk. - Na végre, hogy itt vagy! - forgatom meg szemeimet, amikor megjelenik a mai partnerem, és ha elég közel van, belé karolok, nem hiszem, hogy zavarná, ha mégis, akkor úgyis szólni fog. - Egész jól felöltöztél - jegyzem meg, ahogy végigpillantok rajta, én kicsit jobban kiöltöztem, de én mindig most mondjuk egy elég sokat takaró vörös garbó van rajtam, de ahhoz egy annál jóval többet mutató szoknya párosul, ami lazán fodrozódik. Magassarkút vettem hozzá természetesen, anélkül nem teljes a felszerelésem, és alacsonyabb is vagyok. - Készen állsz, Póki? - vigyorgok rá a legelragadóbb vigyorommal, remélem készen áll, és nem hátrál meg, jó móka lesz, ha más nem, én gondoskodom arról, hogy az legyen.
Mindig is a jófiúk közé soroltak. Természetesen én is úgy éreztem, hogy én inkább vagyok egy kedves srác, mint valami rossz fiú, de nem a jellemem miatt soroltak ide. Az apám miatt. Mint mindig, itt is előjöttek az előítéletek. Csak azért, mert az apám jó volt, nekem nem kell feltétlenül annak lennem.
Néha azért is tettem olyan dolgot, ami teljesen más volt, mint amit az apám tett volna. Például az egy éjszakás kalandom is ilyen volt, de a mindkét nem iránti vonzalmam és az a pár őrült buli is ide tartozott. Utóbbiba körülbelül kétszer voltam és élveztem, de nem lehetett engem ilyen helyre olyan könnyen lerángatni. Most azonban sikerült Bryának. A wentmorti házba mentünk bulizni. Már előre éreztem, hogy nem lesz jó vége, de el akartam menni. Az apám biztos nem ment volna, de én nem ő vagyok. Ezzel is bizonyíthattam. Szokásomhoz híven, kissé késésben voltam. Nem tudtam eldönteni, hogy mit vegyek fel. A lány, akivel mentem nagyon szerette a divatot és értett hozzá, szóval próbáltam valami jót keresni. Szerintem egy egész elegáns ruhapárosítást sikerült összehoznom, ami egy ilyen bulira tökéletes volt.
- Bocsi a késésért csak volt meggyűlt a bajom a ruhákkal. - felnevettem. Belém karolt, de nem ellenkeztem. Tetszett, hogy ilyen közvetlen volt. - Köszönöm, bár a pókruhámat még mindig jobban kedvelem, mint ezt. - mosolyogtam és végignéztem magamon. - Te sem panaszkodhatsz, nagyon csinos vagy. - végignéztem rajta. Tényleg nagyon csinos lány volt. - Persze! - válaszoltam határozottan.
Nem egyszerű Benjit elrángatni ilyen helyekre, tapasztaltam, mert nekem is sokszor mond ellent, ennél az egynél is, annyit kellett rágnom a fülét érte, de végül csak belement, aminek én igazán örülök, hiszen nem könnyű eset, de ki mondana nekem ellent?! Még neki sem ment, szóval egy rossz szava nem lehet senkinek. Főleg, hogy kíváncsiak voltak arra, hogy Pókember fia milyen is, úgy igazán, amikor elengedi magát, iszik, és jól érzi magát. Na erre voltam én is kíváncsi, meg amúgy is, rá voltam az, nem minden nap van az esélye megismerkedni vele. Nem az apja miatt, nem, az engem nem érdekel annyira, hogy hozzá képest milyen, én Benjit akarom megismerni, és nem hasonlítgatni valaki máshoz. Arra vannak sokan mások, nem kell nekem is beállnom a sorba. - Semmi baj, még egész jó időben vagy - kuncogok, még abban vagyunk, ha túl korán érkezünk sneki sincs, ha túl későn, akkor már mindenki részegen dől elfelé, azt sem tudva melyik világban tartózkodik. Most van a legnagyobb hangulat, a buli lelkei éppen eleget ittak, ahhoz, hogy elkezdjék feldobni a hangulatot a kis játékaikkal, szóval most van jó idő. - A pókruhád még mindig szépen kiemel mindent - nevetek fel halkan, de tényleg jól áll neki, tagadhatatlanul jól áll neki a pókruha, és szerintem, ha azt vette volna fel, akkor nagyobb visszhangja lett volna. - Köszönöm! - rávághattam volna, hogy tudom, meg direkt, de ez egy őszinte bók volt, amit szokás megköszönni, ezt tudom. - Akkor vigyünk egy kis színt az életükbe! - dobom hátra egyik oldalon a hajamat, majd már megyek is befelé, nem állva meg sehol, ahol már a buli javában folyik, mindenki jól érzi magát, és már csak mi kellettünk. - Aztán ne igyál túl sokat, neked kell hazakísérned is - bököm meg a mellettem álló mellkasát, hogy bizony, nem szabadul meg ma tőlem, jön szépen velem haza is, nem a szobámba, de addig fel kell kísérnie, főleg, ha én is iszok.
Kíváncsi voltam, hogy milyen lesz az a buli. Nem sok buliban voltam még, főleg nem olyanban, amit Wentmortisok rendeztek. Ott aztán biztos sok minden megtörtént. Kissé izgultam is, de ezt a külvilág felé nem mutattam ki.
- Akkor megnyugodtam. - reméltem is, hogy még semmiről nem késtünk le. Még nem mehetett olyan régóta a parti, szóval csak nem dőltek még ki az emberek. - Igen, az elég testre simulós fajta. - nevettem én is. Igazából ezzel nem volt nagy baj, mert izmos srácnak számítottam, mert sokat jártam edzeni, szóval foglalkoztam az alakommal és a feszes ruha még jobban kiemelte az izmaim. Azonban ott lent néha elég kényelmetlen volt. Kerültem már kellemetlen helyzetbe miatta, de szerencsére nem terjedt el a híre. Mikor megköszönte csak vigyorogtam egyet és még egyszer végignéztem rajta. Úgy tudom idősebb volt tőlem, de azért eléggé bejött. - Vigyünk! - határozottan léptem be a helységbe, ahol már javában folyt a buli. - Jól van, majd megpróbálom visszafogni magam. - nevettem és már a kezembe is nyomtak egy piros műanyag poharat, amiben valami erős pia lehetett, de nem igazán ismertem még azt. Szerettem az új dolgokat, szóval le is húztam. A piát eléggé jól bírtam, szóval még jó pár kör kellett volna, hogy a wc-n kössek ki.
Vele maradtam, de próbáltam szétnézni a helységben. - Ők mit csinálnak? - mutattam egy csoportra, akik egy külön szobában játszottak valamilyen játékot. Legalábbis nekem annak tűnt.
Portal
A wentmorti gyerekek csinálják a legjobb bulikat, vagyis... Bocsánat, baráti összejöveteleket, ezért sem hagyhattam ki ezt, de nem mehetek be kíséret nélkül, az olyan snassz. Ezért is intézkedtem, a kíséretem meg nem volt más, mint a nagy Pókember fia, Benji, akit még nem tudok hova tenni. Jófiú, az biztos, nincs is azzal baj, nem lehet mindenki rossz, de azon nem tudok kiigazodni, hogy szereti a figyelmet, vagy sem. Olykor nem tűnik méltónak rá, máskor meg egészen ügyes, és beillene abba a közegbe, amit kap, máskor pedig átkozzák sokan, hogy ismerik. Én egyik véglethez sem tartozom, a kiismerés fázisban vagyok, így kíváncsi vagyok arra, hogy ez az este milyen lesz. 
