Kiara & Cas

Tárgy: Kiara & Cas Vas. Ápr. 16, 2017 1:51 pm

●●●● Kiara & Cas ●●●●

Nem tudom elfogadni a tényt, hogy ez történt, de tudom, hogy nem lehet igaz. Hogy honnan? Magam sem értem, de igaza lehet annak a srácnak aki azt mondja túlélte, a szívem el akarja hinni, hogy nem halt meg Kiara, hogy kiszabadult onnan, segített neki, és kiszabadult. De az agyam keresztbe állítja a tényeket, hogy azok nem lehetnek igazak, valami sehogy sem lehet igaz, valami nagyon nem jó. A legnagyobb ellenérv az, hogy a buszon volt egy bizonyos létszám, ami megvolt a halottak számával együtt. Engem ez az ami visszatart attól, hogy kövessek egy hangot a fejemben. Ez valószínűleg csak ott létezik, mégis azt mondta, hogy a Holdunknál vár engem, pedig a mi Holdunk már elmúlt. Nem alszom egy ideje, nem is eszem, semmit sem csinálok rendesen, még élni is képtelen vagyok, pedig kellene, össze kell szednem magam, Dan is megmondtam, hogy ez így nem lesz jó, tönkreteszem magam. Tudom, mégis képtelenség összeszednem azt, ami elveszett, nélküle nem megy.
Mégis rákerestem a Holdra, a mi Holdunkra, ami megint lesz, így pedig kicsit szembe megyek a saját elveimmel. Kiszökök, nem könnyű, de megteszem, nem kaptam volna kimenőt, ha megkérdeztem volna. Mégis hogy álltam volna oda? Egy hang a fejemben azt mondta, hogy Kiara ott lesz? Nem, ez így nem normális, ezért sem engedtek volna nekem, de szerencsére ez nem tartott vissza. Azt nem mondom, hogy jól tettem a szökést, mert valószínűleg nagyon nagy bajba kerülök, de talán, ha ő tényleg ott van, azon a helyen, ahonnan a legszebb a Holdunk, akkor talán megenyhülnek, és elfelejtik, vagy kisebb büntetést kapok. Nem tudom, de képtelen voltam elsiklani afelett a tény felett, hogy most van a Holdunk, egy helyen a legszebb, és a hang azt mondta, hogy ott lesz.
Mindenkit végigkérdeztem, senki sem tudta, hogy mi van, csak egy néni magyarázott, hogy az egyik házba látott egy lányt, aki a személyleírásomnak megfelelt, és nem rég látta először, és ő mindenkit ismer aki itt lakik. Tipikus öreg néni, így én hiszek neki, és be is kopogok, de nem ő nyit ajtót, hanem egy szőke hajú lány, kicsit talán goromba is a tekintete, ahogy az enyémben a csalódottságot látja.
- Szia! Ne haragudj, hogy csak így tök ismeretlenben rád török, de nem találkoztál egy Kiara nevű lánnyal? Hosszú barna haja van, kék szemei, és... - folytatnám a leírását, de a lány megállít, és beinvitál a lakásba, majd az erkély felé terelget. Bennem ott van a félelem, hogy nem őt találom ott, hanem valaki mást, akire ugyanúgy illik az ő leírása, de reménykedem abban, hogy nem. A haj stimmel, azt látom, de nem merem bizton állítani, hogy ő az, háttal van, teljesen nekem. - Kiara? - egyetlen szó, vagyis egy név, csak ezt merem kinyögni, ha téved a lány, és nem ő az, én nem tudom mit teszek.