Danny x Selina

A lelátón ülök, babrálom a nyakamban lógó sípot. Igazság szerint sosem gondltam volna, hogy egyszer én, a macskanő, egy iskolában fogok testnevelést oktatni. Emlékszem, anno háztetőkön ugráltam, ékszerboltokat raboltam ki, most pedig itt vagyok. Egy unalmas tanárni. Bár minden nap elviselni ezt a rengeteg szófogadatlan gyermeket tényleg szuperképesség. Pedig nekem csak ugráltatnom meg futtatnom kell őket. A szó, szószerinti értelmében.
Felállok kicsit, kinyújtóztatom a tagjaimat. Azon is elgondolkodom, hogy rágyújtok egy cigarettára, de nemsokára befuthat egy tanítvány, és hogy nézne már ki, hogy a tesi tanár bagózik. És hogyan számolnék el ezzel a kollégáimnak?
Gyorsan elhessegetem a fejemből anikotin émelyítően édes gondolatát, majd a telefonomhoz nyúlok. Még megejthetek egy hívást, mielőtt bárki is ideérne, perze valószínűleg ma is csak Danny fog eljönni. Őstehetség a srác.
Gyorsan bepötyögöm a legjobb barátom számát és a fülemhez emelem a készüléket. Kicsöng. Bíp... bíp...
- "Halló, Edwardot hívtad, de valószínűleg nem vagyok itthon, vagy ha igen, lusta vagyok felvenni. Hagyj üzenetet." - sípszó.
- Remek. Rébusz, itt Macskanő, este egy kis iszogagtás a kempingben? Legyél benne. Lééééééééci - mondom könyögősre véve a figurát, majd leteszem, és zsebre vágom a mobilt. Nagyot sóhajtok, s visszaülök a helyre ahol az előbb is tanyáztam. Remélem benne lesz.